Az összes libás-kacsás ételt szeretem, ezért nagyon várom mindig a Márton-napot, amikor van alkalom elkészíteni a jól bevált recepteket és kipróbálni mindig valami újat is.

Ennek a két különleges formájú, markáns illatú és ízű alapanyagnak, a zellernek és birsalmának a társításából  nem születhet olyan étel, ami semleges, ami csak úgy legurul a torkunkon anélkül, hogy odafigyelnénk rá. Nem, ez a viszonylag sűrű, kissé savanykás leves meghökkent, sőt, elgondolkodtat, aztán meggyőz.

Fordított volt a sorrend, először csináltam meg a nyúlmájat a birsalmával.Azután jutott eszembe, hogy ha másért nem (de másért is), ezért érdemes befőttet eltenni.

A birsalmát megsütjük és máris krém lesz, csak a bőrét kell lehúzni, magházáról levágni a húsát és pürésíteni. Innentől kezdve ízesíthetjük kedvünk szerint.

A fűszerekkel nem érdemes kísérletezgetni, ez egyszerűen így jó, ahogy van. A kevesebb kevés lesz, a több nagyon sok. Lecserélni őket meg badarság: a kardamomot, most őszintén, mivel lehetne helyettesíteni?

Tovább a receptre

Ide-oda tologattam a hűtőben a nagy mennyiségű szirupot, ami a sült birsalma után megmaradt. Kidobni nem volt szívem, de ötletem sem igazán, hogy mihez hasznosíthatnám. Mígnem vendégek érkeztek, és limonádéval kínáltuk őket, amit nem cukorsziruppal készítettünk, hanem a birsalma levével. Csodás lett.

Minden várakozásomat felülmúlta ez a sült birsalma.

A színe alapján senki nem jött rá, hogy mi az, viszont vicces volt, hogy akik nem kérdezték, hogy milyen sorrend alapján egyék a falatkákat, azok szinte kivétel nélkül ezt kapták be elsőnek, holott ezt szántuk desszertnek.

Amikor Spanyolországban végre vásároltunk egy dobozzal abból a titokzatos membrillo-ból, amit akkor már sok-sok településen méregettünk, bizony picit csalódottak voltunk. Ugyanis addigra már egészen különleges, tipikusan spanyol édességgé nőtte ki magát a képzeletünkben a tartalma. A doboz ehhez képest „közönséges” birsalmasajtot rejtett.

A lepény egy mulatságra készült, és nem lepénynek. Úgy gondoltam, tészta nélkül sütöm meg, de végül nem volt időm kísérletezni, biztosabbnak láttam, hogy valamibe beleágyazom. És akkor előkaptam a már megszokott vajastészta receptemet, abban nem csalódtam még:)

A birs viszonylag kicsi, négy-nyolc méter magasra megnövő, 4-6 méter széles koronájú, lombhullató fa. Április végén, május elején virágzik, így a fagyok ritkán tesznek kárt benne. Termése éretlenül zöld színű, szürkésfehér piheszőrökkel, melyek késő őszre ledörzsölődnek; az ekkorra érett, fényes aranysárga, kemény falú, erős illatú almatermés, melynek formája almára vagy körtére emlékeztető, tipikusan 7–12 cm hosszú, 6–9 cm széles. A termés alakjától függően beszélhetünk birsalmáról vagy -körtéről, de ugyanazon növény is teremhet egyik évben körte, a másik évben pedig alma alakú gyümölcsöket.